Kovács Zsolt

templomigazgató

Molnár Zsolt

plébános

Bemutatkozás

A váci ferences templom, azaz a „Barátok temploma”, a korabeli Vác legmagasabb pontján, történelmi helyen épült. Ez a templom nem csak szent hely, egy Istennek szentelt épület, hanem a hit, az emberi kitartás és áldozatkészség, a jövőbe vetett bizalom és az újrakezdés emlékműve is. Mindez történt a török kiűzése után 33 évvel, a Rákóczi szabadságharc után 8 évvel, egy kifosztott, elszegényedett, elpusztult, a háborúk miatt járványokkal és súlyos adókkal sújtott országban. Hitték, hogy mindig lehet, és mindig kell újrakezdeni.

Nem ez az első templom ezen a helyen. Géza fejedelem építtette 1074-ben itt a már korábban, Szent István király idején megalapított püspökség első székesegyházát. A templom fogadalomból épült a Mogyoródi győzedelmes csata után, ahol a két testvér Géza és László győzelmet aratott Salamon felett. Mikor a két fejedelem egyesítette haderejét Vácott, László egy angyalt látott leszállni az égből, amint Géza fejére koronát helyez. Ekkor megfogadták, hogy ha megnyerik a csatát, templomot emelnek Szűz Mária tiszteletére. Amikor 1074. március 14-én történt győzedelmes csata után visszatértek Vácra és azon tanakodtak, hogy hova építsék a templomot, egy, az agancsai végén lángot hordó szarvas jelent meg futva előttük, ők követték őt, mígnem a szarvas Vác legmagasabb pontján megállt és eltűnt. Ekkor Géza és László úgy döntöttek, hogy ezen a helyen kezdenek el építkezni.

Az itt épült három korábbi templom elpusztult, mindhárom püspöki székesegyház rangot viselt. Az elsőt Géza építtette 1074 után, román stílusban. Gézát itt temették el, ezért Szent László király sokat járt a templomba imádkozni. Az épületet a tatárok pusztították el 1241-ben. IV. Béla a romokon új, gótikus épületet emelt, környékét pedig várfallal vette körül. Báthori Miklós püspök Mátyás király idején reneszánsz stílusban átépítette a székesegyházat. A templom épülete a törökökkel vívott háború folyamán csak pusztult, s 1541-ben a magyar védők felrobbantják a falakat. A város és a vár 1526 és 1686 között 49-szer cserél gazdát, hol békésen, hol kisebb, hol nagyobb harcok árán. Mindenkinek kellett, de senki nem építette, ami elpusztult azt a várfalak erősítésére használták fel. Végül 1684-ben a törökök robbantanak fel mindent. A vár és a város 1686-ban szabadul fel végleg.

1719-ben az Üdvözítőről nevezett ferences rendtartomány engedélyt kért Althann Mihály Frigyes váci püspöktől a letelepedésre. 1719. ápr.14-én Althann engedélyezi a letelepedést és a vár helyét adja a rendnek. A Roll Péternek írt levelében kiköti, hogy ép falakat nem bonthatnak el. Erről azóta is vita van, hogy vajon bontottak-e, és ha igen, mennyit. Bél Mátyás a török után azt írja Vácról: „lakott hely vagy csak annak inkább a helye”. Hogy mi és mennyi maradt a várból, a templomból, a püspöki palotából, mint ép fal, nem tudjuk, de kétségtelen, hogy a kolostor falában vannak a területről származó kövek. 1721. május 8-án ünnepélyesen megtörténik az alapkőletétel. A templom és a rendház építése gróf Koháry István adományából indulhatott el és adományozók sora segítette az építkezést és a berendezést. Koháry a templom és a kolostor építésére 20 000 „rénusi” (rajnai) forint adományt tett és 10 000 rénusi forintot adományozott a rendi élet fenntartására.