Martina Pillingová írása
Szombaton szlovák zarándokokat fogadtunk Vácon, akik Ocsováról (Očová) érkeztek hozzánk. Látogatásuk egy korábban kialakult barátság szép folytatása volt: az ocsovai egyházközség nemrégiben nagy szeretettel látta vendégül a váci hívek csoportját szlovákiai zarándoklatuk során. Ezúttal megfordultak a szerepek, és Vácnak nyílt lehetősége arra, hogy viszonozza szlovák barátaink vendégszeretetét.
A zarándokokat érkezésük után a váci székesegyházban Mons. Varga Lajos segédpüspök köszöntötte, aki az egész nap folyamán elkísérte őket. Különösen megható volt látni a magyar és szlovák hívek találkozását a székesegyház előtt. A korábbi ócsovai látogatás több váci résztvevője is eljött, hogy személyesen köszöntse szlovák barátait, majd velük együtt részt vett a szentmisén is.
A szentmisét teljes egészében szlovák nyelven mutatták be, és a székesegyházban az ócsovai énekkar előadásában szlovák egyházi énekek is felcsendültek. Talán éppen a közös imádság mutatta meg a legszebben, hogy különböző anyanyelvünk és nemzetiségünk ellenére a hitben egy közösséget alkotunk. Isten előtt nem elsősorban szlovákok vagy magyarok vagyunk – hanem testvérek.
A szentmisét követően a zarándokokat a püspökség konferenciatermeiben látták vendégül, ahol a szlovák nemzetiségi önkormányzatok képviselői is köszöntötték őket: Aszódi Csaba András az Országos Szlovák Önkormányzat, Alt Gyula pedig a Váci Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat képviseletében. A nap folyamán a tolmácsolásról két Szlovákiából származó váci lakos, Pilling Martina és Hegyesi Katarína gondoskodott.
Mons. Varga Lajos arra törekedett, hogy szlovák vendégeinknek Vácot ne csupán jelentős egyházi és történelmi városként mutassa be, hanem felhívja figyelmüket azokra a helyekre és hagyományokra is, amelyek a szlováksághoz kötődnek. A közös ebéd után a zarándokok megtekinthették a püspöki palotát, valamint a piarista templomot is, ahol egykor szlovák nyelvű szentmiséket is tartottak.
Különös figyelmet kaptak a két népet összekötő Mária-hagyományok. A zarándokok megtekinthették a sasvári (Šaštín) Hétfájdalmú Szűzanya szobrának ábrázolását, majd ellátogattak a ferences Barátok templomához is, ahol a kegyszobor másolata található. A programot az Egyházmegyei Múzeum gyűjteményének megtekintése, valamint a Hétkápolna kegyhely meglátogatása egészítette ki. Ez a hely is őrzi Vác nemzetiségi sokszínűségének élő hagyományát: az évente megrendezett búcsú alkalmával a nemzetközi rózsafüzér egyik tizedét szlovák nyelven imádkozzák.
Az ocsovai zarándokok látogatása tehát jóval több volt, mint egy kirándulás Vác egyházi és történelmi emlékeihez. Mindenekelőtt két szomszédos ország lakóinak találkozása volt, akik szeretnének közelebb kerülni egymáshoz. Megmutatta, hogy a szlovákok és magyarok közötti barátságnak nem kell pusztán szép gondolatnak maradnia. Nagyon is konkrét formát ölthet: egymás meglátogatásában, a vendégszeretetben, a közös asztalban és imádságban, egymás kultúrájának megismerésében és az egymás iránti őszinte érdeklődésben.
Nem szükséges mindig beszélnünk szomszédaink nyelvét ahhoz, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. Sokkal fontosabb a nyitottság, az egymás iránti érdeklődés és az, hogy keressük mindazt, ami összeköt bennünket. Ahol a szavak már nem elegendőek, ott segíthet a tolmács – a nyitottságot, a mosolyt és a barátságot azonban nem kell lefordítani.
Különösen örülünk annak, hogy az ocsovai és váci hívek között kialakult kapcsolatok tovább élnek, és lassan valódi barátsággá érnek. Hiszen a határok és a nyelvek elválaszthatnak bennünket egymástól, Istenben azonban egyek vagyunk.
És hogy a szlovák–magyar barátságnak ezúttal szó szerint íze is legyen, ócsovai vendégeink nem érkeztek üres kézzel: egy igazán különleges szlovák ajándékkal, párolt sajtokból készült tortával lepték meg vendéglátóikat. E kedves és ízletes meglepetésért is szívből köszönettel tartozunk nekik.
