A váci ferences templom, azaz a „Barátok temploma”, a korabeli Vác legmagasabb pontján, történelmi helyen épült. Ez a templom nem csak szent hely, egy Istennek szentelt épület, hanem a hit, az emberi kitartás és áldozatkészség, a jövőbe vetett bizalom és az újrakezdés emlékműve is. Mindez történt a török kiűzése után 33 évvel, a Rákóczi szabadságharc után 8 évvel, egy kifosztott, elszegényedett, elpusztult, a háborúk miatt járványokkal és súlyos adókkal sújtott országban. Hitték, hogy mindig lehet, és mindig kell újrakezdeni.

A kápolnát a püspök az örökimádás kápolnájának nevezte el. Az együttes a leányiskolában tanító nővérek lelki központjának épült, és az iskolában tanuló diákok hétköznap a kápolnában vehettek részt szentmisén. Az egyházi iskolák államosítása után, 1948-ban a kápolnát és az iskolát egymástól fallal választották el. Ezen időszakban a kápolnában igen szerény élet folyt. 1991-ben az iskola újra egyházi fennhatóság alá került – a valóságos és szimbolikus falak is leomlottak.